Feiruz(فيروز)
Eredeti nevén Nouhad Wadie Haddadot az arab világ egyik legmeghatározóbb énekesnőjének tartják. Nevezik Libanon hangjának valamint a Kelet Énekesmadarának is. Tizenévesként kezdte karrierét és a 60-as évekre lett ismert Közel-Kelet szerte. Innentől jegyezhetők rendszeres fellépései Libanonon kívül Szíriában, Jordániában és Észak-Afrika több országában.
Mint több más közel-keleti énekesre, Fairuzra is jellemző, hogy a keleti és a nyugati zenében egyaránt magabiztosan használja hangját. Zenei előmenetelében nagyon fontos volt későbbi párja, Assi Rahbani zeneszerző / zenei rendező, aki Fairuz több dalát és zenei kíséretét komponálta.
Az énekesnő zenei, kultúrális hatását csakis a legerősebb jelzőkkel méltatják: szinte esdeklő, magányos éneklés és hangszerelés; fesztelen, tiszta és rugalmas énekstílus.
Egyedi, jellegzetes és az egyiptomi „klasszikus” zenei formák után új, libanoni stílust hozott létre a libanoni és közel-keleti popkultúrában. (EgyptToday. November 23, 2017)
A Kifak Inta dal és album valószínűleg a leggyönyörűbb, nyugati stílusú dallamvezetés és hangszerelés, amelyet Feiruz és szerzői környezete létrehozott:
Az Ana La Habibi dal szintén csodálatosan ötvözi a francia sanzon és az arab zenekari megszólalás legjobb fordulatait. A Rahbani-fivérek egyik legjobb szerzeménye 1970-ben jelent meg kislemezként, majd később fölkerült nagylemezekre is.
Ez az összeállítás jól mutatja Feiruz eredeti albumainak hangulati változatosságát és hangszeres sokoldalúságát a 60-70-es évek körülményei között:
Cheb Mami (شاب مامي)
Cheb Mamit (kiejtés francia átírás szerint: Seb Mami) a világ Sting vendégművészeként ismerte meg a Desert Rose dalból (Brand New Day album, 1999).
Először 1982-ben, tizenhat évesen tűnt föl egy algériai tehetségkutató-versenyen, amely után egyenletesen lépdelt előre ismertségben és lehetőségekben.
1985-ben Párizsba költözött, ahol az észak-afrikai térséghez hasonló rai-fesztiválokon kezdett fellépni, majd Michel Levy producerrel működtek együtt.
Az algériai, tenor hangfekvésű énekes autentikusan énekel franciául és több észak-afrikai nyelvjárásban. Zenéje szintén sokoladú, és tartalmaz helyi, arab elemeket, csakúgy mint nyugati pop, raggae és latin hangzásokat.
Hani Shaker (هانى شاكر)
Shaker a 70-es évekbeli érettségije után a Kairó Konzervatóriumban tanult többek között zongorát. A kor legnagyobb arab énekesei támogatták, így Abd-El Halim Hafez is. Énektudása mellett tehetséges zeneszerző is, aki több dalát maga szerezte, hangszerelte.
Bár több szenvelgő videoklippjét és filmes megjelenéseit európai izlés szerint leginkább a Maláji tigris filmsorozat romantikus kalandjeleneteihez vagy Karel Gott sanzonbetéteihez hasonlíthatnánk, Shaker zenei állásfoglalásai pompás helyet foglalnak el a klasszikus egyiptomi stílus és a modern arab pop területén.
Egyik slágere nagyzenekari előadásában is nagyon jól látszik a közérthető keleti dalok rendkívül igényes kidolgozása és hangszeres megszólalása:
Ebben a szerzeményben is jól hallhatóak a klasszikus arab zenei hangszerelés elemei:
Oum Kalthoum (أم كلثوم)
Ahogyan Elvis sem hagyható ki a nyugati zenéből, ugyanúgy az arab zenéről sem lehet Oum Kalthoum énekesnő nélkül írni vagy beszélni.
Az egyszerű, iszlám vallásos falusi háttérből származó Fatima Ibrahim as-Sayed El-Beltagi (később Oum Kalthoum) testvérei éneklését valamint a Quran recitálását utánozva kezdett gyerekként zeneileg fejlődni, majd falujában fellépni. Eleinte az apa által vezetett családi együttesben lett a „válaszolgató” kórus tagja (a főénekes sorait megismétlő vokalista).
Az Odeon Records európai bázisú lemeztársaság 1926-ban szerződtette a 28 éves énekesnőt, minden addigi szerződéses összeget túlszárnyalva. Hosszú pályafutása során O.K. volt negyven éven keresztül a Radio Cairo énekesnője, az állami rádió minden hónapját megnyitó ünnepi koncertjén. Az akkori egyiptomi királytól Oum Kalthoum megkapta a korábban csak politikusoknak és a királyi család tagjainak adományozott kitüntetést (Legfelsőbb Rend).
Bár Farouk király bukása után Oum Kalthoum eleinte kegyvesztetté vált, az új egyiptomi elnök, Jamal Abdel Nasser felismerte, hogy az énekesnő mellőzése komoly politikai hiba lenne, ezért bizalmat és támogatást adott neki. Gyakran szándékosan az énekesnő rádiós szereplése után tartva beszédét.
Az akkori, hanglemezek előtti világban százezrek siettek rendszeresen haza, hogy az állami rádióban meghallgathassák fellépését.
Ő is komoly egyiptomi zeneszerzők és költők verseit, szerzeményeit adta elő, akiknek komoly része volt Oum Kalthoum sikerében. A dalokat gyakran improvizatívan alakította; azok részeit színpadon spontán ismételte zenekari kísérettel. Fellépései ezáltal gyakran öt-hat órányira nyúltak. A dalok hosszát, összetételét a közönséget ’olvasva’ bővítette vagy rövidítette. A jelenlévőket így hergelve, azokat gyarkan eksztázisba juttatta a hétvégét bevezető, csütörtök estétől péntek hajnalig nyúló előadásain.
Itt érdemes meghallgatnunk ez egyik leghíresebb, Oum Kalthoumnak írt szerzeményt, amelyet természetesen az egész arab világ hangról hangra ismer. A modern, szaúdi előadásban nagyon jó minőségben érvényesülnek a hangszerek valamint az Oum Kalthouméhoz hasonló énekesi hangtónus:
Az Ezeregy éjszaka c. kompozíció (الف ليلة وليله) jellegzetes példája a kor (50-60-as évek) arab műzenéjének. Hosszú bevezetővel induló zenerészben klasszikus arab hangszerek vegyülnek össze az európai nagyzenekar (főleg vonósok) megszólalásával. Mindemellett a francia könnyűzene főbb elemeit is halljuk: a tangóharmonikát és a jazz-gitárt. Oum Kalthoum csak úgy tíz perc után lép be, szinte egyperces hatás-szünet után:
(Fénykép forrása: https://evobiography.com/en/cheb-mami/)
