„Vajon egy nemzetre jellemző vonások megjelennek az adott ország (nemzet) szervezeteinek kultúrájában is? Hofstede és a sokat emlegetett IBM vizsgálatok új elméleti keretet alkottak, mellyel 5 faktor alapján, minden nemzeti kultúra jellemezhetővé és összehasonlíthatóvá vált.” (Dr. Balogh László, Szegedi Tudományegyetem, http://www.jgypk.hu/tamop13e/tananyag_html/sportkultura/ hofstede_nemzeti_kultra_modellje.html)
„Hofstede a hatalmi távolságot és a bizonytalanság-kerülést tekintette két olyan faktornak, amelyek alapvetően meghatározzák, hogy az adott társadalom milyen szervezeti struktúrát tekint előnyösnek. Ugyanis az emberek szervezettel kapcsolatos gondolkodásmódját alapvetően meghatározza az, hogy egyrészt milyen vezető-beosztott viszonyt tartanak elfogadhatónak, másrészt mennyire „bírja” a környezet a bizonytalanságot.” (u.ott)
Hofstede országokat összehasonlító alkalmazásán kiváncsiságból beállítottam a Magyarország-Egyesült Királyság-Törökország (UK) hármast.
(https://www.theculturefactor.com/country-comparison-tool)
Rendszere az egyes mutatókat százas skálán értékeli (elsősorban a szervezeti kultúrát kutató, nem tökéletes és részben általánosító mérések alapján).
Sokan jóval nagyobb különbséget várnánk a „hatalmi távolság” viszonylatában Magyarország és az Egyesült Királyság között. Az eredmények valamennyire engem is megleptek.Itt Törökország – történelmileg köztudottan autokrata, dinasztikus rendszerben működő családokkal, vállalkozásokkal - magasan kilő a hármasból. Ebben az üsszehasonlításban Magyarország nem sokkal tekintélyelvűbb, mint Britannia.
Szintén érdekes párhuzam az UK és Magyarország között az egyéni felelősség- és öntudat mutatója. Eszerint, a magyarok, a britekhez hasonlóan, inkább tekintenek magukra egyénként, mint egy nagynemzeti, vallási, családi vagy nemzetségi örökség tagjaként. Itt megint látszik a jóval erősebb kollektivizmus – talán az iszlám civilizáció és a nagycsaládok miatt – Törökország esetében.
Érdekes viszont a tagadhatatlan hasonlóság magyar-török összehasonlításban a „bizonytalanság elkerülése területén". A britek itt lényegesen kockázatvállalóbbak, azaz magasabb a bizonytalanság-tűrésük, ami az új kipróbálása, a vállalkozás és az innováció terén sorsdöntő. Komolyabb aktualizálás nélkül is belátható, hogy a magyarok többsége szívesen választja akár a Kádár-korszak, akár a nemzeti hagyomány biztonságát a kockázatosabb, újító törekvések helyett.
A „hosszútávú irányultság” a másik fontos terület, ahol félúton vagyunk Britannia és Törökország között. Ez a kultúrális vonás nagyon sok szempontból a gazdasági és a társadalmi siker kulcsmutatója, amelyben a kelet-ázsiaiak és pl. a történelmi zsidóság megelőz sok más csoportot. Egyik megnyilvánulása ennek a nagyobb arányú idő- és pénzráfordítás a gyerekek oktatására, generációk tudásának átadásába a minket követőknek. Az ábra alapja persze inkább a cégek működése, ahol a többszáz éve töretlen rendszerben működő brit hagyomány hajlandóbb lényegesen többet „visszaforgatni” a vállalati rendszerekbe, mint abból rövidtávon a lehető legtöbbet kivenni. Történetileg visszatekintve e tendencia fontos különbség a keleti és nyugat-európai közéleti hagyomány között.
