Kamaszként párosával, néha hárman próbáltunk odaférkőzni a Komjádi uszoda zuhanyzóblokkjainak közepes erősséggel folyó kellemes meleg vízsugarához. Az eredetileg fölszerelt zuhanyrózsákat már évek óta eltüntették. Minden beugróban az egyenes vízsugár masszírozó melege volt az, ami kárpótolt a téli szabadtéri vízilabdaedzések retteneteiért. Kétórás időreúszások, medicinlabdával taposás, a hidegben gőzölgő nyitott medence felett fújó téli szél; ezek egyike sem volt marasztaló élmény.
Az akkor tizenhároméves fiúknak az edzések végén indult be az igazi nagycirkusz, a főfelvonás.
Első állomás természetesen a zuhany. Innen vagy a kabinosok vagy valamelyik disztingvált fürdővendég zavart ki minket tizenöt-húsz perc után. Ezalatt több mutatványra sor került az alkalomnak megfelelő színvonalon énekelt Neoton és R-Go slágerek mellett: egyik testes barátunk saját fejlesztésű tánccal dobta fel az akkor futó Matt Bianco slágert, a Get Out of Your Lazy Bed-et, amit szintén mi adtunk elő szöveg nélkül.
Az egyik ilyen szeánsz során figyeltünk fel másik csapattársunkra, aki fecske-fürdőnadrágban 45 fokban előredőlve igyekezett a falra felszerelt három mosdókagyló egyike fölé hajolni.
Előtte akadásig kitekerte az összes csapot, és így tomboló sugárban zubogott a víz a kabinosok által gondosan felügyelt előtérben. A mosdók nem tudták elnyelni a víztömeget, és két perc alatt színültig megtelt mindhárom. Köztéri vízeséshez hasonlóan ömlött a víz a csúszásmentesített padlóra. Ilyet azelőtt sohasem láttunk versenyuszodában. Mindezt fokozta, hogy az elkövető igyekezett minél nagyobb alkarfelülettel teljes erőből, lapos tenyérrel ráütni a mosdók víztükrére. Tízliter vizek fröcsköltek a fehér csempére, a mosdók azonban hamar újra megteltek, így hosszú percekig élvezhettük a rendhagyó koreográfiát.
Valószínűleg a zuhanyzó bejáratában megálló kabinos is először látott ilyet.
Legalább egy percig dermedten állt, döbbenten próbálva értelmezni a jelenetet. A kísérletező csapattárs neki háttal állva lendületesen folytatta a vízpazarlást, ami hatványozta a közöttünk eluralkodó röhögést és műélvezetet. A kezdeti megdöbbenést a korábban is mindig bevált: - Takarodjatok innen kifelé! – megszólítás követett, majd vetett véget a zuhanyzói pajkosságnak.
Csoportosan menekültünk a férfiöltöző szekrénysorai között.
Az évek óta dúló pozícióharc a kabinosokkal többünk számára érzékelhetővé vált ezekre a pillanatokra, csapattársunk azonban igyekezett erre teli torokból felhívni figyelmünket: - Vigyázz, jön a kapsúr! A szekrénysor mögé érve a röhögést már nem lehet fokozni. Amikor megpillantottuk az oda elhelyezett piros vasasztalnál szalonnázó tartalékos kabinost, taktikát váltottunk, gyorsan vettünk egy balkanyart, és ki-ki eltűnt a fürdővendégek között.
Egyedül az 1973-as születésű KSI-garnitúrából nem került ki olimpiai bajnok. Ennek nyilván az az oka, hogy fontos előkészítő munkát kellett elvégeznünk a sportrendezvények színfalai mögött, a kabinosokat idegesítve az öltözőben.
