A képek 2024-ben készültek Kenya fővárosa, Nairobi belvárosában. Látszik, hogy az alkalmazottak, biztonsági őrök — általában a kisegítő személyzet — mind kenyaiak. A tulajdonosok és általában az üzletet irányító jogászok, könyvelők indiai hinduk, muszlimok vagy párszik; többnyire a család tagjai.
...
Az indiaiak évszázadokkal ezelőtt jelentek meg Afrika keleti partvidékein. A mai Eritrea, Szomália illetve Kenya és Tanzánia partvonalán vettek részt a kölcsönös kereskedelemben.
A közép- és kora-újkori muzulmán kereskedelemtől elválaszthatatlan vonások kísérték a kontinensek közötti cserét. Az Arab félszigetet és a Perzsa-Öblöt érintve cseréltek gazdát a különböző árúk: kelmék, textil, fűszerek, festékanyagok, eleféntcsont és rabszolgák.
Kelet-Afrikában kirendeltségek, önellátó, önsegélyező központok nőttek ki a partvidéken és a belsőbb területeken is.
Az akkor még átjárhatatlan vallási és civilizációs válaszfalak miatt minden hasonló közösség - így az ottani muzulmánok is - saját templomokat, mecseteket, iskolákat és ellátórendszert hoztak létre.
A hinduk azonban, szemben a muzulmánokkal, nem végeznek térítő tevékenységet, amiből nyilvánvalóan következik, hogy nem jelentek meg közöttük helyi, afrikai betérők, és számuk nem emelkedett sokszorosára, a két kultúra pedig nem közeledett. Éppen ezért a hindu/indiai diaszpora sokkal jobban hasonlít a vallásos vagy nem asszimilálódott zsidó közösségekhez és a modern korban megfigyelhető kínai terjeszkedéshez, ahol látjuk, hogy a domináns kelet-ázsiai kultúra nem kíván összefolyni a helyi - indonéz, qatari, argentin, lengyel vagy orosz - társadalmakkal. Jelen lenni kíván bennük és bennük kialakítani saját autonóm beszállító-rendszerét, iskoláit, orvosi ellátását. A modell láthatólag hatékony.
Britannia XIX. századi gyarmatosító terjeszkedésének és gazdasági-adminisztrációs működésének eszközei, résztvevői lettek a főleg Gudzsárát államból áttelepülő indiai hinduk, muzulmánok és párszik.
A rendszer egészét működtető britek több modern vívmányt vezettek be a mostani Kenyában, Ugandában és Dél-Afrikában. Hatalmas lépés lett a modernitás felé az általánosan elterjedő brit iskolarendszer (struktúráját a mai napig látjuk), az általános jogállamiság (jogszerűen működő bíróságok), és a rabszolgaság teljes megszüntetése és tiltása.
Ezzel szemben a gyarmatokat lehetőleg kevés módosítással igazgatni kívánó brit közigazgatás kényelmes “transzferrel” tudta átemelni az indiai szubkontinensen (mai Banglades, India, Pakisztán) már kialakított együttműködést az ottani “beszállító-személyzettel”. A helyi, gyarmati kirendeltségek, iskolák, konzulátusok portásai, boltosai, papír- és rizskereskedői indiában is a helyiek voltak. Ezt a rendszert kézenfekfő és mind a britek, mind az indiaiak felé hasznos volt Kelet- és Dél-Afrikába is exportálni. Itt, az 1800-as, 1900-as években áttelepülő hinduk, párszik, indiai muszlimok számos lehetőséghez juthattak. Lehettek helyi elitiskolában tanárok, helyettes megbízottak, orvosok, ügyvédek, adva az Indiában már eleve létező jóval fejlettebb infrastruktúra és iskolázottság, mint az akkor még törzsi szinten létező Belső-Afrikában.
Ha innen előre ugrunk a volt gyarmati országok 60-as években elnyert függetlenségéig, szinte logikus, hogy a közben óriási fejlődésen átment, azonban még mindig tőke és befolyás nélküli helyi, afrikai középosztály és azok diplomásai, hatalmas lépéshátrányban voltak és vannak a XX. század közepére már erős befolyással, ingatlanrendszerrel, pénzügyileg és jogilag magasan képzett családtagokkal bíró helyi indiai nagycsaládokhoz képest.
Ezt a vagyoni és társadalmi ollót a korai pogromok és diktatorikus rendszerek egyrészt kihasználták - melyek folytán több tízezer indiai települt át zaklatás és kiutasítás miatt Kenyából és Ugandából (23 000 illetve 38 500) - másrészt a helyi közösségek társadalmilag és gazdaságilag a mai napig ésszerűen megtűrik. Az említett országok valamint a Dél-Afrikai Köztársaság képzett középosztályának és vállalkozó rétegének szinte gerincét adja az indiai diaszpora. Többségük - szintén az újkori zsidósághoz és a nyugatra települt kínaiakhoz hasonlóan - saját etnikumú és vallású afrikainak vallja magát, és nem kíván visszatelepülni az őshazába. Ezzel együtt elkülönülő réteget alkotnak Mombasában, Daar es Salaamban, Nairobiban és Johannesburgban. A helyieket csak kiszolgálóként alkalmazzák, nem fogadják el üzlettársnak; kifelé nem házasodnak, ünnepeik, szokásaik - mint Nagy-Britanniában is - zárt ajtók mögött, templomokban, gurdwarákban zajlanak.
A képen látható sikeres textil- és ruhaüzlet a kenyai főváros, Nairobi központjában kiválóan példázza a hindu “menedzsment” és az egyenruhás afrikai alkalmazottak együttéléssel egyidejű elkülönülését.
For English: Indians along the East African coastline